Kevés budapesti piac története volt olyan viharos, mint a mai Lehel Csarnok elődjéé. A Ferdinánd téri, később Élmunkás téri, majd Lehel téri piac több mint egy évszázadon át visszatérő fejtörést okozott a város vezetőinek. Hol a higiéniai állapotok, hol a zsúfoltság, hol a feketekereskedelem miatt került a figyelem középpontjába.

Pedig a történet egészen különös helyen kezdődött: egy egykori temető területén.

Temetőből vásártér

1890-ben felszámolták a Váci úti sírkertet, helyén pedig létrejött a Ferdinánd téri piac. A vásártér a Ferdinánd híd és a Váci út közötti háromszögben működött, nagyjából ott, ahol ma az Árpád-házi Szent Margit-templom áll.

Ferdinánd téri piac. Forrás: wikimedia commons

A piac klasszikus szabadtéri vásár volt. Kofák, őstermelők és kereskedők kínálták portékáikat a szabad ég alatt. A terület azonban hamar szűkösnek bizonyult. A mai csarnok helyén még fatelep működött, így a piac zsúfolt, rendezetlen és sokszor nehezen kezelhető maradt.

Budapest fejlődött, a piac maradt

A századforduló idején Budapest sorra építette modern vásárcsarnokait. Megnyílt a Központi Vásárcsarnok, valamint a Hold utcai, a Hunyadi téri, a Klauzál téri és a Rákóczi téri csarnok is.

A Ferdinánd téri piac azonban kimaradt a fejlesztésekből.

Miközben a főváros más részein fedett, korszerű piacok várták a vásárlókat, itt továbbra is a sár, a por, a zsúfoltság és a higiéniai problémák jelentették a mindennapokat. Már 1903-ban felmerült egy fedett vásárcsarnok építésének terve, de az elképzelés hosszú évekre az íróasztalok fiókjaiban maradt.

Az elégedetlenség egyre nőtt.

Alkalmi munkások a Ferdinánd téri piacnál. Forrás: wikimedia commons

1930-ban az Angyalföldi Napló már nyíltan bírálta a piac állapotát. A lap szerint a környék lakói attól tartottak, hogy ha egyszer lebontják a piacot, az ott elszaporodott patkányok a környező házakat fogják elözönleni. A cikk a közegészségügy szégyenének nevezte a piacot, amelyről a szél rendszeresen hordta szét a hulladékot és a port. Az Angyalföldi Napló tudósítója így jellemezte a piacot:

„A második piac, ahová az angyalföldiek járnak, a Ferdinánd hídi. Hogy ez a piac mai formájában még megvan, valóságos szégyene Budapest közegészségügyének. A nyitott piac általában nem lehet tiszta, de a Ferdinánd-téri piac különösen piszkos. A környéken lévő házak lakói rettegnek attól, hogy esetleg a Ferdinánd-téri piacot le találják bontani és akkor az ott kitenyésztődött patkányhad a házakat és lakásokat meg fogja rohanni. A Ferdinánd-híd vidéke meglehetősen szeles. Az illetékes hatósági közegek megállapítása szerint a Ferdinánd-téri piacról egy kisebb szellő özönével röpíti el a rothadt piaci piszkot és a piszokkal együtt a bacilusok légióját. Angyalföldet elsősorban dolgozó proletárok lakják. Ha valakinek, hát az angyalföldi lakosságnak van szüksége olcsó és higiénikus piacra. Már régóta tervbe van véve egy fedett vásárcsarnok építése a Ferdinánd-téri piac helyén. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Angyalföld lakosságának az a kívánsága, hogy az új vásárcsarnok künn Angyalföldön épüljön föl. Ez a kívánság annál is inkább méltányos és jogos, mert a Ferdinánd-tér az ötödik kerületben van és az ötödik kerületben van vásárcsarnok a Hold-utcában.”

A helyiek nem a piac megszüntetését követelték. Éppen ellenkezőleg: egy korszerű, fedett vásárcsarnokot szerettek volna, lehetőleg Angyalföld területén.

Élmunkás téri piac, háttérben a templom. Forrás: wikimedia commons

A piac, ahol a szegények is vásárolhattak

A piac történetének kevésbé ismert fejezete, hogy 1911-ben itt nyílt meg a Községi Élelmiszerárusító Üzem egyik hatósági standja.

A kezdeményezés mögött Bárczy István főpolgármester szociálpolitikája állt. A cél az volt, hogy a szerényebb körülmények között élő családok is kedvező áron juthassanak alapvető élelmiszerekhez.

Ez a törekvés jól mutatja, hogy a piac nem csupán kereskedelmi helyszín volt, hanem fontos szerepet játszott Angyalföld mindennapi életében is.

Templom vagy piac?

Az 1930-as évek elején újabb fordulat következett.

1931-ben megkezdődött az Árpád-házi Szent Margit-plébániatemplom építése. Az árusok hevesen tiltakoztak, hiszen a templom a piac addigi területének egy részét foglalta el.

A vásárt végül északabbra költöztették, a mai Lehel Csarnok helyére. A költözéshez a területen álló fatelepet is lebontották.

A fedett csarnok terve továbbra is napirenden maradt, de a megvalósítás ismét elmaradt.

Hiány, feketepiac és hosszú várakozás

A második világháborút követő években a piac új kihívásokkal szembesült. Az áruhiány és a feketekereskedelem mindennapos jelenség volt.

A vásárlók gyakran furcsa helyzettel találkoztak: bizonyos termékekből bőséges kínálat akadt, míg más alapvető élelmiszerek szinte megfizethetetlennek számítottak.

A régóta várt korszerűsítésre végül az 1960-as években került sor. 1964-ben lebontották a régi bódékat, új pavilonok épültek, és megjelent a villany, valamint a vezetékes víz is.

A piac végre modernebb körülmények közé került.

Az Élmunkás téri piac jobb feltételeket biztosított a hatvanas években. Forrás: wikimedia commons

A hetvenes évek pezsgő világa

A hetvenes évekre a piac igazi találkozóhellyé vált.

Megjelentek a magánkereskedők, kialakult az a sajátos hangulat, amelyet sokan ma is nosztalgiával emlegetnek. A Nők Lapja 1977-ben élénk, mozgalmas és szinte külön világként írta le a piacot.

A nyolcvanas években azonban ismét konfliktusok alakultak ki. A környéken épülő üzletsorok és a zsúfoltság miatt a lakók és a főváros között hosszú viták kezdődtek.

Megérkezik a Lehel Csarnok

Az 1990-es évek közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a piac újabb átalakítás nélkül nem működhet tovább.

1995-ben körbekerítették a területet, fertőtlenítették, rendbe tették az infrastruktúrát, és megkezdődött a csarnoképítés előkészítése.

A régi piac 2000. február 29-én bezárt. Az új épület kivitelezése azonnal elindult, de a tervezettnél lassabban haladt.

Végül 2002-ben elkészült ifj. Rajk László tervei alapján a mai Lehel Csarnok.

A Lehel csarnok napjainkban. Forrás: wikipedia

A különleges formájú épület már a megnyitásakor megosztotta a közvéleményt. Sokan „kofahajónak” nevezték, mert távolról egy kikötött bárkára emlékeztetett. Maga Rajk László később úgy nyilatkozott, hogy a hajóforma nem volt tudatos tervezői szándék, bár munkatársai már a tervezés során is felhívták erre a figyelmét.

A viták ellenére a csarnok mára a XIII. kerület egyik legismertebb épületévé vált.

A Lehel piac története jól mutatja, hogyan változott Budapest az elmúlt több mint száz évben. Temetőből piac lett, a piacból csarnok, de a nyüzsgés, az alkudozás és a mindennapi találkozások világa mindvégig megmaradt.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Kmiki87, wikipedia