Ha valaki végigsétál Vizafogó utcáin, könnyen olyan érzése támadhat, mintha egyszerre több korszakba is bepillanthatna. A Dráva utca és a Rákos-patak közé ékelődő városrész ma elsősorban lakótelepeiről, modern irodaházairól és a Duna-part új épületeiről ismert, ám a felszín alatt évszázadok története rejtőzik.

A Váci út üvegfalú irodaházai között váratlanul régi, téglaépítésű házak bukkannak fel, a Népfürdő utca környékén pedig olyan érzésünk lehet, mintha minden utca más-más évtizedből érkezett volna. Vizafogó különlegessége éppen ebben rejlik: itt a múlt és a jelen szinte egymás mellett él.

Amikor még vizák jártak a Duna ágai között

Kevesen tudják, hogy az Árpád hídtól északra fekvő területet egykor Lepsinek nevezték. A középkorban egészen más táj fogadta az erre járókat, mint ma.

Mátyás király korában a Domonkos-rendi apácák birtokolták a környéket, és itt terült el az Agaras-tó is. A Duna menti vidék gazdag élővilágnak adott otthont. A folyóban gyakran megjelentek a vizák, amelyek a Fekete-tenger térségéből úsztak fel a magyarországi szakaszokra.

A viza a világ egyik legnagyobb édesvízi hala volt. A legnagyobb példányok akár hétméteres hosszúságot és másfél tonnás súlyt is elérhettek. Nehéz elképzelni, hogy ahol ma autók haladnak és lakóházak sorakoznak, ott egykor ilyen ősi óriások mozogtak a Duna vizében.

A Gvadányi utca és a Rákos-patak; fotó: Karelj, wikipedia

A gyárak korszaka

A 19. század végére a táj gyökeresen megváltozott.

A folyóparti rétek és halászóhelyek helyét fokozatosan gyárak, üzemek és raktárak vették át. Vizafogó Budapest egyik fontos ipari területévé vált, ahol egymás után jelentek meg a különböző vállalatok.

Itt működött a Zarzetsky-féle gyufagyár, és itt emelkedett a híres Láng Gépgyár is, amely hosszú időn át meghatározó szerepet játszott a magyar ipar történetében.

Ebben az időszakban Vizafogó már nem a halászok és vízimolnárok világa volt, hanem a gyárkéményeké, a műszakváltásoké és a munkások nyüzsgő mindennapjaié.

Rendőrházak és lakótelepek

A két világháború között újabb változás következett.

A Dagály utca környékén az 1930-as években épültek fel az úgynevezett rendőrházak, amelyek korszerű lakóépületeknek számítottak a maguk idejében.

A második világháború után Vizafogó ismét új arcot kapott. A hatvanas és hetvenes években nagyszabású lakótelep-építések kezdődtek, amelyek alapvetően formálták át a városrészt. Több mint 2600 új lakás épült, létrejöttek az iskolák, óvodák, bölcsődék, és a környék egyik meghatározó intézményévé vált a Berzsenyi Dániel Gimnázium is.

A nyolcvanas évek végén aztán megjelentek a korszak különlegességének számító, cseréptetős, négyemeletes panelházak is, amelyek emberközelibb megjelenésükkel igyekeztek új színt vinni a lakótelepi építészetbe.

Egyike az 1987-89-ben épült panelháznak a Vizafogó lakótelepen; fotó: Kmiki87, wikipedia

A Duna ismét főszereplő lett

A 2000-es években újabb korszak kezdődött.

A Marina-part fejlesztései ismét a Duna felé fordították a figyelmet. A folyó közelsége, amely évszázadokon át meghatározta a környék életét, újra értékké vált. A modern lakóparkok, sétányok és vízparti épületek új arculatot adtak Vizafogónak, miközben a városrész megőrizte korábbi korszakainak emlékeit is.

A 2017-es vizes világbajnokságra felépült Duna Aréna pedig tovább erősítette a környék szerepét Budapest modern városszövetében.

Egy városrész, amely több történetet őriz

Vizafogó különlegessége abban rejlik, hogy szinte minden korszak hagyott rajta valamilyen nyomot. A középkori tavak és halászhelyek emlékei, az ipari fejlődés öröksége, a lakótelepek világa és a modern Duna-parti negyedek ugyanannak a városrésznek a részei.

Ezért aki ma Vizafogó utcáin sétál, valójában nemcsak egy budapesti városrészt lát. Egy olyan helyen jár, ahol évszázadok történetei találkoznak egymással – a vizák legendáitól egészen a Marina-part modern tornyaiig.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: wikimedia commons